Hányszor mondjuk „De jó lett volna!” – ha elutaztam volna; – ha több időt fordítottam volna magamra;
– ha lenne megtakarításom. Akkor most utazhatnék, nyugodtabb lennék, kifizethetném az unokám angol óráit, vagy nem kellene dolgozni és süttethetném a hasamat a nappal.
Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el nap, mint nap.
Te mit tennél, ha nem kellene az anyagiakon aggódni?
Mi az, amit szívesen csinálnál nyugdíjas éveidben?
Remélhetően nem az orvosnál ülsz, mert beteg vagy, hanem a tengerparti utazást tervezed.
Nem könnyű magunkat nyugdíjasként látni, de még 5 évvel előre sem látunk.
Hányan szoktuk mondani, ha akkor hallgattam volna anyura, vagy apura akkor most…
Ez a helyzet a nyugdíjbiztosítással is!
Most szólok, ha nem teszel félre a nyugdíjadra, akkor kevés lehet az az összeg, amiből majd meg kell élned!
A jövő nem fáj, ezért nem sarkall cselekvésre.
Ugyanúgy kezeljük a jövőbeni pénzhiány később húsbavágó kérdését, mint például a magas vérnyomás vagy a kettes típusú cukorbetegség ügyét: ma egyik sem fáj, ezért elblicceljük a felülvizsgálatot, vagy nem tartjuk be a terápiát – és évekkel később döbbenten konstatáljuk a baj „váratlan” bekövetkeztét.
Annak pedig tudatában sem vagyunk, milyen károkat okozunk azzal, ha nem foglalkozunk a leendő nyugdíjunk kérdésével.
Nem csak magunknak, hanem éppen azoknak, akik a számunkra a legfontosabb emberek a világon: a saját gyermekeinknek, sőt, unokáinknak.
Persze ha tudnánk, hogy kötelező a nyugdíjas korunkra előre felkészülnünk – akár a hatóság is kényszeríthet minket erre –, akkor egészen máshogyan állnánk e kérdéshez.
De mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy a keresetünk utáni nyugdíjjárulék fizetésével letudtuk minden kötelezettségünket, vagyis következmények nélkül elhessegethetjük a nyugdíjcélú előtakarékosság gondolatát.
Ez az egyik legsúlyosabb illúzió, amiben ringathatjuk magunkat. Ugyanis három törvény is kötelez minket az öngondoskodásra: a racionalitás törvénye, a moralitás törvénye és az írott törvény.
Minden nap halogatással kevesebb összeg gyűlik össze és még azt a veszélyt is magában rejti az odázás, hogy majd a gyermekeinknek kell eltartani minket.
Ma már nem az a kérdés, hogy akarsz-e nyugdíjbiztosítást, hanem hogy mikor?
Nekem az a feladatom, hogy hozzásegítselek a Boldog, méltóságteljes nyugdíjas évek biztonságához.
Találkozzunk egy nyugdíj-tanácsadáson!
Ha bővebb tájékoztatást akarsz hívj, vagy küldj elérhetőséget vissza hívlak!