15 nap és vége!
December 15-ig elindítod a nyugdíjbiztosításod akkor ajándékot kapsz.
Kéred az ajándékod?
Az erre irányuló kutatások tanúsága szerint Magyarországon kifejezetten alacsony a lakosság pénzügyi kultúrája.
Véleményem szerint azonban nem ez gátolja leginkább az érdemi nyugdíj-előtakarékosság tömegessé válását.
Hanem az, hogy az időbeli látásunk rendkívül korlátozott, mert a jelen felé torzít.
Én ezt „ma-miópiának”, azaz a jelenre koncentráló rövidlátásnak nevezem, amely abból fakad, hogy szakértő segítség és szelíd noszogatás nélkül képtelenek vagyunk a hosszú távú hatásokkal kalkulálni.
Olyan az időlátásunk, mint a térlátásunk: minél messzebb van tőlünk valami (akár időben, akár térben), annál kisebbnek látjuk, így szívfájdalom nélkül képesek vagyunk elbagatellizálni, szőnyeg alá söpörni a jövőben törvényszerűen bekövetkező gondokat.
A viselkedésalapú közgazdaságtan megállapítása szerint még csak nem is a jövő egyfajta szolíd diszkontálása jellemző ránk, hanem egyenesen az egy-két évnél távolabbi jövő teljes figyelmen kívül hagyása.
A pszichológia friss eredményei szerint a jövőbeni önmagunkat vadidegennek tekintjük, ezért nem is lépünk az érdekében.
A jövőbeni pénzhiány nem fáj (még akkor sem, ha az életünk minőségét alapvetően veszélyeztetni képes elszegényedés réme kísért a jövőben), ezért nem teszünk ellene semmit. Olyan ez, mint a magas vérnyomás: ma nem fáj, de ha nem kezeltetjük, a jövőben biztosan megöl minket.
Sok szakértő javasolja, hogy a gondok további súlyosbodásának megelőzése érdekében ismételten be kellene vezetni a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét – vagyis mondjuk 60 éves korától bárki igényelhesse a nyugdíját az addig megszerzett jogosultsága alapján.
Természetesen a rugalmas nyugdíjba vonulás elvileg megoldást nyújthat. De csak elvileg.
Ez egyrészt nagyon drága megoldás lenne (az érintettek a korhatáruk betöltése előtt kiesnek a járulékfizetők köréből, miközben belépnek a nyugdíjra jogosultak körébe), másrészt minél fiatalabban menne valaki nyugdíjba, annál kisebb nyugdíjjal (málusszal csökkentett nyugdíjösszeggel) kalkulálhatna csak – élete végéig.
Ez is egy út az elszegényedéshez, hiszen az aktív korúak munkabére mindig nagyobb ütemben nő, mint amilyen mértékben a nyugellátásokat emelni lehet.
Ennek következtében a nyugdíjak vásárlóértéke évről-évre nagyobb mértékben leszakadhat az aktív dolgozók keresetétől, vagyis relatív elszegényedés fenyegeti a nyugdíjasokat.
Ez a veszély fokozottan fenyegetné a korhatáruk betöltése előtt nyugdíjba vonulókat – ma például a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő hölgyeknek máris kalkulálniuk kell ezzel a negatív hatással.
A rugalmas nyugdíj pozitív hatása viszont, ha valaki nem megy el nyugdíjba a korhatára betöltésével – erre ma is lehetősége van mindenkinek –, hanem a nyugdíja igénylése nélkül tovább dolgozik.
Ilyen esetben 30 naponta félszázalékos nyudíjnövelésre, vagyis egy év alatt 6%-os, két év alatt 12%-os, 3 év alatt 18%-os (és így tovább) nyugdíjnövelésre szerezhet jogosultságot. Vagyis a korhatárunk betöltése utáni munkával érezhető mértékben növelhetjük a nyugdíjunk összegét, csak az a kérdés, hogy van-e lehetőségünk idősen is dolgozni vagy vállalkozni, s van-e hozzá jó egészségi állapotunk.
Összességében a megoldás csak a nyugdíj-előtakarékosság lehet, egyszerűen nincs más mód megelőzni az időskori elszegényedést – hacsak nem akarjuk életünk végéig a saját gyermekeink jövedelmének akár a felét is fölélni annak következtében, hogy nem cselekedtünk, amíg még tudtunk volna.
Találkozzunk egy nyugdíj-tanácsadáson!
Ha bővebb tájékoztatást akarsz hívj, vagy küldj elérhetőséget vissza hívlak!